10 tévhit az álláskeresésről

Lassan-lassan megszokhatjátok majd tőlünk, hogy igyekszünk tanfolyamaink mellé olyan korszerű, és aktuális álláskereséssel, pályázatokkal kapcsolatos tanácsokat is megfogalmazni, melyek követésével csökkenthetővé válik a két munkahely közt félúton, a munkaerőpiacon töltött idő. Sajnos a mai napig azt látjuk, hogy az álláskeresés afféle mumusnak számít, és ez tulajdonképpen érthető, ugyanakkor attól, hogy mindenki csak túl akar lenni rajta, maga a pályázat, a jelentkezés, az önéletrajz, sőt, a részvétel az interjún is kapkodóvá, idegessé válik, ami sajnos magában hordozza a sikertelenség lehetőségét is.

Egy korábbi cikkünkben már adtunk tanácsot azzal kapcsolatban, melyek azok a kerülendő pontok az állásinterjú kapcsán, melyek elkövetésével jó eséllyel kigolyózzuk magunkat a további versenyfutásból, ezúttal pedig azt vizsgáljuk majd meg, melyek azok a tévhitek, amik a mai napig élénken élnek a magyar álláskeresők, vagy pályaváltoztatás előtt álló dolgozók gondolataiban, és melyeket végérvényesen levetkőzve szintén nagy mértékben növelhető a sikeresség lehetősége.

Minél több végzettséget tüntetek fel az önéletrajzban, annál nagyobb esélyem lesz

Abszolút értem a gondolatmenetet, de sajnos ettől az még hibás. Ha van esztergályos, újságíró, óvodai dajka, meg még ki tudja milyen papírom is, akkor abból világosan látszik, hogy az adott személynek nem sok fogalma van arról, mit is akar kezdeni magával a piacon, ha pedig az érdeklődési területeit így váltogatja, akkor előfordulhat, hogy a munkahelyeit is. Mindig, minden esetben kizárólag azokat a végzettségeket tüntessük fel, amelyek a megpályázott állás szempontjából relevánsak. Ha óvodai dajkának jelentkezünk, akkor lehetőleg valamilyen pedagógiai végzettséget írjunk az önéletrajzba.

Minél több álláskereső portálra regisztrálok, annál több ajánlattal keresnek majd meg

Szintén értem a logikát, de attól még hibás, aminek egyik oka gyakorlatilag az, hogy az álláskeresők 90%-a pontosan ugyanígy gondolkodik, emiatt ezeknek a portáloknak az adatbázisa tulajdonképpen csurig van, köztük pedig elvész az igazán jó munkaerő, mert a HR-nek már annyi ideje nincs egy-egy kiválasztási folyamat során, hogy a teljes adatbázist végigbogarássza. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a találati arány nagyjából 5% környéki, ami azt jelenti, hogy ebben a formában csak minden huszadik pályázó nyer el egy-egy pozíciót, vagyis erre várni valódi időpocsékolás.

Minden állásajánlatot meghirdetnek

Ugyan már, ezt ugye tényleg nem hisszük, hogy így van? Még manapság is – sőt, talán manapság hangsúlyosabban, mint korábban – a legtöbb állást szájhagyomány, és ismeretségi kör alapján töltik be, a pályázat el sem jut az álláskereső portálokig, mert mindenki szeret az egyszerűbb és megbízhatóbb megoldáshoz folyamodni. Mit tehetünk akkor? Egyszerű: ha van egy adott munkakör, amiben otthon éreznéd magad, akkor keresd meg az összes céget a környékeden, ahol foglalkoztatnak ilyet, és célzottan küld el nekik a pályázatod. A nagy része kukában végzi majd, de sosem tudhatod, hogy hol van épp üresedés, arról nem beszélve, hogy így csak a te önéletrajzod lesz az asztalukon, nem másik háromszáz pályázóé egy meghirdetett pozíció kapcsán.

A motivációs levél felesleges

Ha valóban az lenne, nem beszélnénk róla, sőt, nem is létezne. A motivációs levél, ahogy a neve is mutatja, azt kell megmutassa, hogy miért akarod azt az állást, és miért te vagy a legalkalmasabb jelölt. Ezt a két kérdést vélhetően az állásinterjún is felteszik majd neked, de ha itt szépen, logikus érvek mentén kifejted, a HR pedig érzi, hogy foglalkoztál vele, utánanéztél, nem pedig egy internetről lopott sablonszöveget használsz (mint az álláskeresők 90%-a), akkor nagyobb az esély rá, hogy behívnak egy személyes elbeszélgetésre.

A fizetési igény kapcsán szerényen kell fogalmazni

Miért kéne? Azért hívják fizetési „igénynek”, mert ez egy tárgyalási alap, ugyanakkor abból, amit mondasz, sok minden kikövetkeztethető. Ha túlságosan alá, vagy fölé lősz, akkor akár arra is gyanakodhatnak, hogy fogalmad sincs, ebben a pozícióban jelenleg milyen fizetést enged meg a piac, de tűnhetsz túlságosan magabiztosnak, vagy épp szerénynek is, ami szintén nem jó bemutatkozás. Bizony, ha olyan területre lépnél, ahol korábban még nem dolgoztál, akkor igenis érdemes némi kutatómunkát rászánni, és megismerkedni az ottani reális fizetésekkel.

A szakmai hátterem fog dönteni abban, hogy engem választanak-e

Csak részben igaz, de manapság már sokkal fontosabb, hogy milyen a személyiséged. Egy kedves, alázatos, ám kellőképpen magabiztos emberrel akkor is könnyebb együtt dolgozni, ha esetleg szakmailag nincs a csúcson, hiszen munka terén könnyű új ismeretekre szert tenni, beletanulni az adott munkakörbe. Amennyiben viszont szakmailag a topon vagy, ellenben soha nem hallgatod meg senki véleményét, flegma vagy és nyers, akkor eleve hátrányból indulsz, mert a HR is tudja, hogy egy ilyen emberrel meglehetősen nehéz hosszútávon együtt dolgozni.

Minél több helyre jelentkezem, annál nagyobb eséllyel találok

Dehogy, a nagy számok törvénye a munka frontján nem működik túl jól. Nem a beadott álláspályázatok száma számít, hanem egyrészt a minősége, másrészt a hely, ahova beadtad. Először okvetlenül azokra a helyekre küldd be, ahol a legszívesebben elhelyezkednél, aztán azokra, amelyeknél szintén nem bánnád, ha felvennének, a futottak még kategóriát pedig nyugodtan hagyd 1-2 héttel későbbre, míg a többiről elkezdenek csepegni a válaszok és értesítések.

Az álláspályázatban leírt minden kritériumnak meg kell felelnem

Ez gyakorlatilag kapcsolatban van azzal, hogy a személyiséged, vagy a szakmaiságod alapján vesznek majd fel. Ha a személyiséged megnyerő, és szimpatikus vagy, akkor nem lesz probléma, hogy a pályázatban felsorolt 6 kritériumból mondjuk csak 3-nak felelsz meg, de persze itt is számít, mik azok a kritériumok. Ha felsőfokú angol nyelvtudás napi szintű gyakorlására lesz szükséged, te pedig utoljára gimiben szólaltál meg angolul alapfokon, és még egy filmet sem nézel meg addig, míg nem jön ki szinkronnal, akkor jó eséllyel kipontozódsz, de reméljük, ez esetben volt annyi önkritika, hogy be sem adtad a jelentkezést.

Nincs idejük rá, hogy utánam nézzenek az interneten

A közösségi média korában élünk, az életünk egy részét online üzemmódban töltjük, szinte mindannyiunknak van digitális nyoma valahol a világhálón, és a cégek már jóval azelőtt elkezdték használni mindezt a jelöltek feltérképezésére, hogy neked arról tudomásod lett volna. Úgyhogy igen, mára bevett gyakorlat, hogy legalább Facebookon, esetleg Instagramon utánanéznek az embernek, hiszen – bár tudjuk, hogy a közösségi média ferdít – az ott látható fotók és posztok nagyon beszédesek lehetnek a személyiségedről. Ha kizárólag alkoholos üvegek társaságában, vagy esetleg kirívó pózokban, fürdőruhában készült fotókat posztoltál magadról, akkor az jó esetben nem fog túlságosan pozitív színben feltüntetni.

Mindegy, milyen e-mail címről küldöm az önéletrajzom

Talán nem is gondolnád, hogy mennyire nem mindegy. Egy puncimokus89@gmail.com, vagy egy lancdohanyos1991@freemail.hu e-mail cím benned bizalmat keltene? Nem hinném. Az e-mail cím ugyanúgy tanúskodik egy jelentkező komolyanvehetőségéről, mint a Facebookra posztolt fotók, és kiírások, így általában azt szoktuk javasolni, hogy álláspályázathoz érdemes egy külön e-mail fiókot létrehozni, ami kizárólag a nevetekből, és esetleg egy-egy számból álljon; a fantázianevek nevetséges benyomást keltenek. Ha mégis használjátok őket, nem kell majd csodálkozni, ha még visszajelzést sem kaptok a beküldött pályázatokra.