fbpx

Melyek az alapvető különbségek egy főnök, és egy vezető közt?

A múlt héten részletes cikkben vettük sorra, mely tulajdonságok a legfontosabbak ahhoz, hogy jó vezetővé váljunk, és a legjobbat tegyük cégünk piaci helyzetének megerősítése, és alkalmazottaink kiegyensúlyozott, és legfőképp motivált mindennapjainak biztosítása érdekében. Már akkor megemlítettük, hogy külön írást szentelünk majd annak, hogy külön válasszuk a vezető és a főnök fogalmaival járó esetleges tévedéseket, és megvizsgáljuk, mik is a jellemző és alapvető különbségek a kettő közt, és az miként befolyásolja egy cég működését.

Előrevetítjük, hogy a különbségek alapvetően apróságoknak tűnnek majd, ám egy teljes cég működését képesek javítani, vagy épp rontani, és alighanem nincs köztünk olyan, aki ez alapján a kritériumlista alapján ne lenne képes osztályozni saját felettesét, vagy épp önmagát, amennyiben kellő önkritikával rendelkezik. Fontos leszögezni azt is, hogy mindez nem végleges állapot, egy főnök válhat vezetővé, és sajnos egy vezető is főnökké, ez egy mindennapos tanulásból, és koncentrációból álló örökös és következetes munka, ám hosszútávon kétségtelenül megteremnek majd a befektetett energia gyümölcsei.

A főnök irányít, a vezető tanít

Az irányításra szükség van, de messzemenőkig nem mindegy, hogy azt miként tesszük, utasítások armadájába csomagolva, vagy jószándékú kérések mögé rejtve, melyek iránymutatóként, afféle tanításként hatnak az alkalmazottra nézve.

A főnök félelmet generál, a vezető lelkesedést szít

Egy főnök az elvégzendő feladat kapcsán a kudarc következményeit sorolja, fel sem mérve, hogy ezzel éppen a motivációt csökkenti, míg a vezető a sikerről beszél, és annak jótékony hatásait vetíti ki akár egyénre, akár cégre szabottan.

A főnök a hatalmon támaszkodik, a vezető a tiszteletért dolgozik

A kettő közt az óriási különbség, hogy a hatalom kényelmessé tesz, míg a tiszteletért minden egyes nap meg kell dolgozni, fent kell tartani, és a tisztelet az, ami a munkavállalóban lojalitást szül, és erős motivációt teremt a közös célok eléréséhez.

A főnök önmagában gondolkodik, a vezető a közösségben

A főnök „én”-ként hivatkozik a cégre, ezzel magának tartva meg az eredményeket, az igazi vezető azonban „mi”-ként hivatkozik, hiszen pontosan tudja, hogy a sikerek az alkalmazottak nélkül vélhetően nem következnek be, de biztosan nem ebben a formában.

A főnök érti a dolgát, a vezető szeretné, ha a többiek is értenék

A jó vezetőben megvan a tanító célzat, amire utaltunk is már, arra törekszik, hogy az alkalmazottakat felemelje a saját szakmaiságának szintjére, ugyanakkor nem felejti el, hogy ő maga is tanulhat tőlük, és mer is tanulni, valamint ezt szóvá is tenni.

A főnök másokat hibáztat, a vezető megoldást keres

A főnök szereti megkeresni az adott kudarc okát, és megnevezni, esetleg közszemlére tenni a bűnbakot, míg a vezető tudja, ki tehet róla, de a hibáztatás helyett inkább az adott képességek fejlesztésére, és a probléma átfogó kezelésére törekszik.

A főnök használja az embereket, a vezető fejleszti őket

A vezető tudja, hogy az alkalmazottak működtetik a céget, akkor is, ha ő maga a tulajdonos, az alapító, és az ötletgazda is egyben, emiatt tudja, hogy fejleszteni kell őket a saját és a köz érdekében is, a vezető ezzel szemben egyszerűen csak kihasználja a tulajdonságaikat.

A főnök mellett a munka robot, a vezető mellett kaland

A vezető tudja, hogyan tartsa fent a folyamatos, ám épp csak a kellő pressziót adó kihívást, a főnök egyszerűen csak elvárja a feladatok teljesítését, nem törődve vele, hogy azzal kapcsolatban az alkalmazottaknak érzelmeik is vannak.

A főnök elvár, a vezető példát mutat

A főnök szerint neki alanyi jogon jár a tisztelet, a vezető tudja, hogy folyamatos jó példával kell elöljárnia, ha azt fent akarja tartani, és tisztában van azzal is, hogy a jó példa ragadós, ez pedig nem csupán a szakmai döntésekben, de leginkább az emberi válaszokban mutatkozik meg.