Korábbi képzéseink résztvevői között hőseinket kerestük!
Kíváncsiak voltunk, kinek hogyan alakul az élete, miután a SZÁM-PONT felnőttképzését elvégezte. Megkértük régi tanfolyamaink végzőseit, írják meg saját történeteiket.
Megkértük régi Tanulótársainkat, írják meg
- inspiráló történetüket, amelyek másoknak is példát mutathatnak…
- hogyan alakult az élete a SZÁM-PONT képzését követően…
- hogyan hatott a szakmai pályájára, milyen szerepet játszott a képzésünk a karrierjében vagy életében! …
Mindannyian hősök vagyunk a saját életünkben, és különösen nagyra becsüljük azokat, akik a munka és család mellett is képesek továbbképezni magukat, legyen szó akár egy rövid tanfolyamról vagy egy új szakma megszerzéséről….
Két írást választottunk, amelyek különösen figyelemreméltók.
Az első történetet itt olvashatjátok:
Kedves Gondolkodók!
Szeretném veletek megosztani röviden a történetemet.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig olyan munkám volt, amit szerettem csinálni. Hosszú éveken át a kereskedelemben tevékenykedtem, ami már nem nyújtotta számomra azt, ami elvárható lett volna. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy itt a változás, változtatás ideje. Nyitott szemmel jártam, kerestem a lehetőségeket. A gyermekek mindig is közel álltak a szívemhez, így jutottam a felismerésre, hogy velük szeretnék lenni. Foglalkozni, nevelgetni, terelgetni őket. Böngésztem a netet, így jutottam el a SZÁM-PONT Kft. oldalára. A pedagógiai asszisztensi képzés pont megfelelő volt számomra. Telefonon is nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, igy jelentkeztem a tanfolyamra. Ez egy nagyon kényelmes lehetőség, hogy otthonról online meeting formájában zajlik a tanítás, s mi is végig aktív részesei lehettünk az óráknak. Az oktatók bevontak minket, kérdeztek és kérdezhettünk közben. Ha valaki odafigyelt az órákon, sokkal könnyebben elsajátíthatta a tananyagot. Ha valaki nem tudott részt venni az adott órán, akkor lehetőség volt visszanézni. Plusz még hanganyagot is kaptunk. Oktatónk javaslatára egy messenger csoport is létrejött, itt egymást segítettük. Szeretném kiemelni oktatóinkat, Millei Valériát és Kovácsné Horváth Ildikót. Nagyon sokat számított, hogy ők oktattak bennünket! A bizonyítványosztáskor elhangzott, hogy ez nemcsak egy szakma, hanem hivatás. Ezt érzem én is.
Nekem is voltak közben pillanatnyi gondolataim, hogy mikor fogok tanulni, háztartást vezetni, fiaimra időt szakítani…Higgyétek el, lesz idő mindenre.
Szerencsére már munkahelyem is van egy óvodában. Úgy érzem, megtaláltam az utam. Már az első nap éreztem, hogy nekem itt a helyem, nekem ez a hivatásom.
Ne gondolkodj, jelentkezz!
Köszönjük a beküldött történetet! Folytatjuk....
